Már nagyon rég nem írtam le nektek a saját véleményem a blokkokról, amikről mindig kérdéseket teszek fel nektek. Jó, az is közrejátszik ebben, hogy lényegesen ritkábban van/volt közvélemény-kutatás mostanában. Most viszont rájöttem, hogy már épp ideje az orrotokra kötnöm a személyes kedvenceim, hiszen mindig hármasával írom le nektek a véleményem, ezen a számon pedig jócskán túl vagyunk. Nos, íme...

Nuestro Amor vagy Tras De Mí?
Mindkét dalt imádom - meglepő, mi? :D -, de ha nagyon muszáj, tudok választani. Főleg így van könnyebb dolgom, hogy koncertfelvételeket kell elemeznem. Igen, a Nuestro Amor letisztultabb volt, szó szerint és képletesen is. Csodásan szólt minden egyes hang, ami a torkukon kijött, plusz hangulatában is úgy tűnhetett, hogy nagyon "egyben van a csapat". Ezzel szemben a Tras De Mí kissé talán kaotikusnak hat a néző és hallgató számára. A hangok sem feltétlenül jönnek ki mindig ezen a 2006-os Walmart Soundcheck felvételen...és mégis! Olyan bulihangulatot csináltak. Ráadásul ott vannak ezek az apróságok: a dobos zenélés közben ugrál, Poncho együtt táncol a gitárossal, Christopher feldobja a mikrofont és még sorolhatnám. Arról nem is beszélve, hogy ők is mennyire élvezik a bulizást éneklés közben. És igen, úgy tűnhet, nem foglalkoznak annyira egymással, mint a Nuestro Amorban, de ez egyáltalán nem igaz. Figyelik egymást, reagálnak is, egymásra nevetnek-pillantanak-mosolyognak állandóan. Szóval most emiatt muszáj erre letennem a voksomat! De természetesen imádom mindkettőt.

Wake Me Up vagy Diamonds?
Muszáj így az elején tisztába tennem a dolgot. Milliószor jobban szeretem a Wake Me Up című számot. Csodálatos, nem lehet betelni vele. Azzal sem, ahogy Lali előadja. Rihannának nem vagyok a rajongója - finoman fogalmaztam -, a zenéjét is csak ritkán hallgatom. Viszont a Diamonds nálam a favorit, több szempontot tekintve. És mivel mindkettőt remekül énekelte Lali, így nem ez alapján döntöttem. Egyszerűen szerintem ez a dal úgymond "nehezebb", több benne a mélység meg a magasság, de mindkettőt tökéletesen énekelte meg! Plusz talán ehhez a dalhoz több eszköztárat kellett bevetnie, részben emiatt is. Például a rekesztései eszméletlenek voltak. A dobolás csak hab a tortán, elképesztően látványos lett ezáltal a produkció. Nálam nem is kérdés...ettől még WMU forever (egyik legszebb dal)! <3

Para Qué vagy Ya No?
Mindkét RBD-s csajszit imádom. Ez gondolom, nyilvánvaló, tekintve az oldal témáját, de egyszerűen muszáj külön felhívnom rá mindenki figyelmét, hogy a különleges hangszínük miatt mindketten előkelő helyen állnak a kedvenceim listán. Azonnal beszippantott a hangjuk, első hallásra. Ez a két szólódaluk pedig eleve nagy favoritom, így nem volt egyszerű dönteni...vagy talán egy picit mégis. És ennek semmi köze ahhoz, hogy Anahí egy kicsit régebben belopta magát a szívembe, mint Dulce. Mindössze arról van szó, hogy ahogy azt már párszor leírtam, rock-őrült vagyok! A Para Qué pedig egyszerűen tökéletesen vegyíti a csodás rock műfajt a popos beütéssel. Ezt az apróságot nem találom Dul szólójában. Persze azt is imádom, de ha már egyszer ráakadtam a számomra TÖKÉLETES számra és nem mellékesen hangulatában is szerintem erőteljesebb produkcióra, akkor mit lehet tenni? Ahogy a koncert közönsége üvölt és énekli vele, borzongató! <3 Na meg Anahí hangja külön kategória! Ettől még Dulcét is rongyosra szoktam hallgatni/nézni, hiszen a Premios Juventud díjátadón brillírozott, ahogy mindig.