Ismét összejött annyi közvélemény-kutatós kérdés, hogy meg tudjam írni a saját véleményem. Szerintem ez a hármas blokkos felállás jól működik. Feltéve persze, hogy nem felejtem el megírni. Ezt a posztot is már épp itt az ideje, hiszen lassan egy újabb bejegyzésre összegyűlnek a videók.

Hay Un Lugar vagy Te Perdí?
Imádom mindkét lányt, de természetesen tudok kedvencet választani, ha nagyon muszáj. Sőt azonnal azt tudom mondani, Lalit egy kicsit jobban szeretem. Több sorozatban is láttam eleve, a hangja is közelebb áll a szívemhez - személyiségileg mindketten favoritok, úgy lehetetlen dönteni -. Most azonban még magamat is meglepem ezzel, de nem Lali, hanem Eugenia előadását választom, és gondolkodás nélkül őt preferálom. Már a dalokat nézve is, de a felvételeket tekintve pláne. Imádom az izraeli koncertet, de a 2009-es színházi előadás esetében ez az erő, amit China beleadott a Te Perdibe...hát elképesztő! Oké, a dal nem épp vidám - az Hay Un Lugar sem, de abban több a pozitivitás -, de akkor is magával ragadó. És ennél nem kicsit ráz ki a hideg Euge hangjától. Pedig tőle ritkán szokott, hiába imádom. (Legalábbis régen, hiszen azóta annyit erősödött a hangja, hogy kb. folyton ráz a hideg, ha esetleg dalra fakad.)

Bésame Sin Miedo vagy Ser o Parecer?
Mindkét dalt imádom, és bár rám lehet fogni, hogy a BSM-val elfogult vagyok, nem sok kellett, hogy a Ser O Parecert válasszam. Imádom ezt a Pepsi-féle akusztikus koncertjüket amúgy, az áthangszerelt dalok többsége még jobban is tetszik így, mint eredetiben. Ami nagy szó. A SoP-ben ráadásul oda vagyok azokért az apróságokért. Mint például Anahí nevetése a végén, amikor kicsit "elcsalja" a számot. Viszont hiába hajlottam afelé - hogy már csak azért se a BSM-t válasszam -, nem tudtam megállni. Annyira hidegrázósan isteni akusztikusan, plusz mindenki énekel külön, ráadásul totál egyben van az egész csapat...egységileg értem. Szóval nem tehetek róla, a Bésame Sin Miedo egy hajszállal győzött.

Pensando En Vos vagy Abre Tus Ojos?
Zeneileg mindkettő az örök kedvenceimben vannak, akárcsak szövegileg. Az egyik picit letargikusabb, a másik romantikusabb. De mindegyik igazi csoda! Legszívesebben egyiket sem húznám át. Viszont mivel döntenem kell, alaposan végiggondolva az ATO kerül ki győztesen. Azt eleve tudnotok kell - próbálom nem sűrűn hangoztatni, nehogy elfogultsággal vádoljatok -, hogy nekem Rochi és Gastón a legek legjei! Mindenkit imádok persze, de ők a legnagyobb kedvenceim mindörökké! Szóval ők bármit énekelnek, nekem az a tökéletesség határát súrolja. Ez is közrejátszhat abban, hogy végül így döntöttem, hiszen az Abre Tus Ojosban lényegesen többet énekelnek együtt. Rocío hangját mindig öröm hallgatni, Gas meg mindkettőben sokat és istenit énekelt. Plusz a színpadkép is jobban elvarázsolt a 2010-es felvételen, mint egy évvel korábban. Szóval ha már dalügyileg nem tudok dönteni, legalább ezeket figyelembe véve sikerült. :)