Egy újabb ereklyét hoztam nektek, mégpedig ezúttal egy interjút, ami már az RBD feloszlása környékén készült, nagyon a vége felé jártak már, de ez egyértelműen ki is derül a videóból, amit florerr lefordított nekünk! Na meg ha megnézitek a riportot, a reakciójuk alapján is nyilvánvaló, hogy már búcsúhangulatban voltak. 2009 márciusában az utolsó album, a Para olvidarte de mí promótálása közben készült egyébként. 0:40-nél indul az interjú.

Riporter: Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek velük, vajon elégedettek-e a döntéssel, amelyet meghoztak? Ők az RBD, hogy vannak (a riporter magázza őket, ami egyébként elég furcsa hatást kelt - florerr)?
Maite: Jól.
Riporter: Hogy fogjuk tudni elfelejteni Önöket? Hogy lehetne az RBD-t elfelejteni? Christian-nal kezdjük.
Christian: Ha meghallgatod a "Para olvidarte de mí" ("Hogy elfeledkezhess rólam") című számot, ez egyike azoknak a daloknak, amely arról szól, hogyan kell majdhogynem kitörölnöd az emlékezetedet ahhoz, hogy... Hogy mindezeket az érzelmeket magad mögött hagyhasd és... az érzéseket, amiket sikerült megosztanunk.

Riporter (Maite felé fordul, immáron tegezésbe vált): Hogy fogsz tudni megfeledkezni a rajongóidról, és ők rólad?
Maite: Hát, igazság szerint nem áll szándékomban, hogy kölcsönösen megfeledkezzünk egymásról, pont az ellenkezőjét szeretném. Mindazok után, amiket közösen átéltünk, azt szeretném legkevésbé, ha megfeledkeznének erről (a RBD-ről), vagy én róluk. Mert annyi időt töltöttünk el együtt, és annyi mindent megosztottunk, amit az élet ajándékba adott nekünk.

Riporter: Dulce, egy csaj, aki mindig ugyanolyan jófej. Mit szeretnél, egy történetben szerepelni vagy szólókarriert indítani?
Dulce: Történelmet csinálni... Úgy hiszem, hogy az a legszebb, ha nyomot hagyhatunk a nézőkben, és én hiszem, hogy az RBD lehetőséget adott nekünk arra, hogy sok ember szívéhez eljussunk. És amikor a semmiből leveleket, videókat és üzeneteket kapsz, akár csak két embertől, akik tudtak veled (a karaktereddel) azonosulni, a te élményeid vagy szavaid megérintették őket, számomra ez a legcsodásabb.

Riporter: És Any, te... te sírsz? Nézzétek szegénykét...
Riporter (Christopher fele fordulva): Te mire emlékszel leginkább a rajongóiddal kapcsolatosan?
Christopher: Az a legcsodásabb, amikor hirtelen megjelenik egy rajongó és azt mondja...
Riporter: Amikor ajándékot ad...
Christopher: Nem, nem, várj. Én azt szeretem leginkább, amikor azt mondják, hogy tetszett nekik a színészi játékod vagy ahogy énekeltél. Igaz? Amikor megbecsülik a munkádat, ez a legcsodásabb és ez tölt el a legtöbb elégedettséggel.

Riporter: Mi fog legjobban hiányozni Christiannak Anahiból, Maite-nak Dul-ból, és Anahi mit fog belőlem hiányolni? Mármint nem így értettem... Rendben kezdjük a te oldaladon.
Christopher: Hogy rövid legyek, Anahiból a gyermeki mágiát fogom leginkább hiányolni. May egy nagyszerű ember, akitől rengeteg mindent megtanultam, korához képest elég érett, aki mindig szembenéz a problémákkal és az élettel.
Anahí: Én is szeretnék rövid lenni. Hatunkból, amit leginkább hiányolni fogok, az valami olyasmi, amit sokan nem hittek el vagy nem vettek észre, de azt a testvériséget, azt a segítséget, azokat a pillanatokat köztünk, amelyek tényleg egy családdá tettek minket.
Dulce: Christian-ból a beszólásai fognak hiányozni, nem tudom abbahagyni a nevetést, akármikor mond valami vicceset. Maite-ből az fog hiányozni, hogy mindig annyira elérhető volt, lehetett rá számítani... És ezt igazán szeretem benne. És Christopherből azt, hogy minden egyes turnénál, vagyis minden esetben volt kedve ahhoz, hogy tanuljon, hogy mindig újat hozzon ki magából, és a semmiből szaxofonozott.
Maite: Nekem mindenki úgy fog hiányozni, mint amilyenek. A társaságuk, a rengeteg közös pillanat, mindaz, amit átéltünk és megosztottunk egymással. De másrészről nem kell őket hiányolnom, hiszen tarthatjuk továbbra is a kapcsolatot és megoszthatjuk egymással mindazt, ami ezután jön.
Christian: Christopher, az odaszántságodat, Anahí, a varázslatosságodat, Dulce, a szenvedélyedet, és Maite-ből azt, hogy el tudja határolni magát a szerepeitől.

Riporter: Hogy találjátok meg az álmaitokat, honnan tudjátok, hogy ezek jó álmok, célok?
Christian: Mindenkinek, aki ezt a műsort nézi, soha ne fogadjátok el a "nem"-et, mint választ, ha valóban hisztek az álmaitokban. Minél inkább azt mondják, hogy lehetetlen vagy nagyon nehéz, úgy hiszem, hogy mindannyiunk számára ez a próba, hogy igenis lehetséges. Tanuljatok sokat, mert nehéz időkön mehettek át, és úgy hiszem, hogy csak az oktatás és felkészülés fog egy kiváltságos helyet adni a holnapban. Hogy merjetek álmodni, mert ez a legfontosabb. Amikor elveszted az "álmodozást", akkor egy alapvető részedet veszited el, magyarán küzdjetek az álmaitokért és ne legyetek megalkuvóak.