Mindig fiatal anyuka szerettél volna lenni?
Eugenia: Készen álltam, mert gyerekkorom óta ezt akartam. Nekem az számít, hogy holnap a lányom azt mondja nekem, hogy jó édesanya voltam. A többi pedig...hogy azt gondolják, jó vagy rossz színésznő vagyok-e, nem fontos. Sokkal elegánsabb lenne, ha azt mondanám, az életem a filmezés, de arra kell koncentrálnom, hogy a lehető legjobb anya legyek.
Néhány nappal ezelőtt Florencia Peña azt mondta, "A gyerekeim tudják, hogy nem vagyok teljes munkaidőben anya." A te esetedben ez fordítva van?
Eugenia: Nézd, én próbálok mindig Rufival lenni, mert akkor jobban érzem magam. A különlét segít nekem, mert azokra a napokra időzítem a munkát és a feladataim elvégzését, amikor az apjával van. Úgy vélem, ez praktikus, mert folytatja a szokásait.
Félős édesanya vagy?
Eugenia: Ezt nem mondanám...van pár rögeszmém. Nem tudom, hogy ezek kényszerbetegségek-e. Nem indítom el az autót, ha az ülés nincs megfelelően rögzítve. Mindent ellenőrzök. Nem félek, de óvatos vagyok.
Mi volt a szüleid szerepköre, amikor te gyerek voltál?
Eugenia: Megvolt az egyensúly. Apa szigorú volt, anya engedékenyebb. Apa (Guillermo, már elhunyt) egy nagy hippi volt, állandóan változtatta a munkahelyét. Neki nem volt főiskolai diplomája, de mindig dolgozott. Ezért nem érdekelte soha, hogy én tanultam. Anya viszont akarta... Az öregem észrevette, hogy szerettem egész nap táncolni és énekelni. Mindig nagyon bízott bennem. Ellenben anya azt mondta, "Lányom, több ezer lány van, akik tanulnak és több tehetségük van, mint neked..."
Idealizáltad az öregedet...
Eugenia: És...apa látott engem, nevetett és dicsérte a személyiségemet. Azt mesélte nekem, hogy hároméves koromban, amikor valaki közeledett felém, megszorítottam a kezét, hogy ne érhessenek hozzám: "Nem szereti, ha megérintik." Azt mondta, tetszett neki, ahogy viselkedtem. Ugyancsak ő volt az, aki belém nevelte a fegyelmet, a pontosságot, hogy ne játsszak mások idejével.
Hol jelölöd meg a határokat Rufinának?
Eugenia: Mindig mondom neked, nagyon könnyű Rufi édesanyjának lenni. De szabtam határokat. Mindig ez van, nincs túl sok türelmem. Nem hiszem, hogy az jó, ha ő azt mondja, "mit gondolsz, elmegyünk...", én pedig azt felelem, "Nem, én vagyok a szülő. Amit te 4 évesen gondolsz, nem mérvadó." Ilyesmi a módszerem, de mindig szeretettel. Egyáltalán nem manipulál, de nagyon erős a személyisége. Amikor nem akar valamit, megmakacsolja magát. De úgy öltözik fel, ahogy mondom, ebben nem dönt. Számomra az a fajta szabadság nem működik jól.
Szerinted a te és Cabré nyomába léphet a színjátszásban? (Nicolás Cabré színész Rufina apja - szerk.)
Eugenia: Igen, teljes mértékben...ezt imádom. Ebben nincs kikötésem. Nagyon boldog voltam, amikor 10 éves koromban dolgozni kezdtem. Nem volt rossz élményem. Amikor a szüleid a közelben vannak és veled tartanak, aranyos. Rufina velem tart a munkába, és azt mondja, "Anya, olyan akarok lenni, mint te.", vagy eszi a tacót és azt mondja, "Milyen gyönyörű vagy!", esetleg azt, hogy "Ez nem passzol hozzád." Egy másik napon pedig felveszek egy szoknyát, és közli, hogy "Anya, te így fogsz bemenni? Ez olyan, mint egy szemetes zsák." De nincs az az otromba stílusa, az biztos.
Azt mondod, téged csak az érdekel, hogy a legjobb anya legyél. Került valamibe, hogy a családod Vicuna-hoz csatlakozzon? (Benjamín Vicuña a párja, most tőle vár gyermeket - szerk.)
Eugenia: A miénk nagyon kevésbe... Rufi gyakorlatilag megkérdezett engem, mert elérték a bejárati integetést. És Benja megkapóbb, mint bárki más. De az világos számára, hogy ki az édesanyja és ki az édesapja, illetve kik az ő párjaik. Szerintem már jó ideje, hogy különváltam, és Rufinának sem épp a tipikus család képe van meg: mindig kettesben élt velem vagy az apjánál volt. Ki kell vennünk a drámázást mindenből.
Mi a felállás a házadban?
Eugenia: Van egyfajta szerződés, mely szerint én nevelem a lányom, Benja pedig a saját gyerekeit. A srácok boldogok. Ez az, ami sérelmeket vagy terheket róhat ránk, amikor a dolgok szóba kerülnek. Mindig próbálok távol lenni a dramatizálástól, ezt pedig Rufi így rögzíti magában.
Mikor volt az a pillanat, amikor eldöntötted, Vicuna lesz a második gyermeked apja?
Eugenia: Ez csak úgy jött magától. Benjamín olyasvalamit adott nekem, amim sosem volt az életben, mégpedig a stabilitást. Nem vagyok őrült, de hajlamos vagyok repkedni. Mindig azt gondoltam, boldog lehetek valakivel vagy épp senkivel, ez pedig segített, hogy sose legyek depressziós. De ő letette a lábam a talajra. Ez a családi dolog és a ragaszkodás, ami nagyon nagy nyugalmat ad nekem.
Gondolod, hogy a hormonokat meg tudod most gátolni magadban?
Eugenia: Nem tudom, hogy csökkenni fog-e, mert nagyon intenzív vagyok, ezt pedig táplálni kell. Amikor hazajön, hagy egy üzenetet vagy hoz virágot. És én is hasonlóan teszek. Az ilyesmitől oda vagyok, szükségem van erre. Szerencsére Benja ilyen. Mindig figyel rám, elraktározza a hallottakat, ez sokat jelent nekem. Nem találok ebben semmi hibát.
El tudom képzelni, hogy figyelted őt apaszerepben.
Eugenia: Igen, természetesen. És ebben a szerepben ő álomszerű. Annyira csodálom őt. Látva őt eszembe jut, hogy nem kell panaszkodnom butaságokat illetően. Ő tart engem a földön, minden értelemben. Amikor látom őt a gyerekekkel, meghalok. Annyira édes, figyelmes, szeretetteljes. Ebbe is szerelmes lettem. Az első naptól kezdve. Ez túl jó.
Meglepődtél a lánykérésen?
Eugenia: Igen, én...én olyan irányító típus vagyok. Mindig azt hittem, észre fogom venni, amikor eljön az a nap. És ő akkor ragadott meg, amikor a legkevésbé számítottam rá. A családja birtokán voltunk, Chilében, ott szegezte nekem a kérdést. Pulcsit viseltem, ő pedig hirtelen térdre ereszkedett. A legszebb dolog a család volt: mind ünnepeltek velünk. Elképesztően romantikus volt.
Korábban nem akartál férjhez menni. Mit tett Benjamín, hogy meggondoltad magad?
Eugenia: Előtte feleslegesnek tartottam a papírt. De amikor találkoztam Benjával, mindketten azt mondtuk, "Veled házasságra tudnék lépni." Szeretem a hagyományos családot, de az életben nem mindig azt teszed, amit akarsz, hanem amit tudsz. Amíg a lányom boldog, addig én is. Egy nap ráébredtem, Benja mellett szeretném leélni az egész életemet.