A Gran Rex színházi felvételek nálam nagyon durván etalon kategória! A Casi Ángeles sorozat négy szezonja alatt minden évben voltak előadások, amikről hála az égnek kaptunk DVD-t is. Viszont 2010-ben nem értek véget a Gran Rex látogatások, hiszen Eugenia kilépése után a banda még két évig együtt maradt Rochi-val kiegészülve. A 2012-es búcsúkoncertjüket szerencsére megkaptuk, ám sajnos profi minőségben a 2011-es nem került fel. Emiatt mindig szomorú leszek. Ám köszönhetően néhány lelkes rajongónak, kaptunk felvételeket, némelyiket nagyon is normális minőségben! Most a 2011. július 30-i koncertjükről hoztam pár videót (nem mindet, mert például azokat sajnos nem tehetem ki, amikben mást sem hallani, mint a rajongó hamis éneklését), természetesen a véleményemmel megspékelve őket! A dallista szerint haladok! ;)

Már annyiszor leírtam, de még mindig tartom magam ahhoz, hogy szerintem a La Vida Es Mejor Cantando című dalnál nem létezik jobb koncertnyitó. Egyszerűen zseniális! Meg szerintem irtó hidegrázós az egész, természetesen jó értelemben véve. Már a legelején meghűl bennem a vér, annyira harmonizálnak egymással hangilag. Bravó! A szintből nem adnak lejjebb, és imádom látni, mennyire élvezik. Amúgy a rajongói felvételeknek is megvannak ez előnyei: például még jobban átjön, hogy egyesek mennyire képesek bezsongani. :D <3 Bár azt sajnálom, hogy a végén nem Rochi-n volt a kamera, hiszen mégiscsak ő volt az, aki kinyomta azt a durva hangot, sőt lényegében "ugrált" a hangok közt, míg a többiek egy alapszintet daloltak. Nem mintha az nem lenne durva, de ilyenkor imádom, ha látom Rociót, elvégre ő sokkolja a népet! :D <3

Az A ver si pueden volt aznap a harmadik elhangzott dal (előtte az Estoy aqui otra vez csendült fel egyébként, csak az nincs fent erről a napról). Már azóta, hogy a 2008-as lemezt hallgatva először az utamba került a szám, oda vagyok érte. És imádom, amikor előadják valahol. Ez a 2011-es Gran Rex is remekül sikerült. Mondjuk az milyen már, hogy az első refrénnél a csajok nyomják a koreográfiát, a fiúk meg ácsorognak meg ücsörögnek valamerre, ejnye! :D Az is tetszik, hogy a második verse előtt picit leállnak, mintha vége lenne a dalnak. Aztán a végén hogy élvezi Gastón, hogy két csaj közé került. :D <3 Csúcs!

Ezután picit lassabb lüktetésűre vették a dalokat, és a Miedo a perderte-vel lepték meg a rajongókat. Szerintem ez amúgy az egyik legerősebb daluk. Imádom a szövegét és a dallamát is, ráadásul mindannyian szólóznak benne, így ez csak még jobban ráerősít nálam arra, hogy imádjam. A koncerteken is annyira letisztultan szokták előadni. Ez alól ez sem volt kivétel. <3

Ezután nyomták el a Loco-t, nem is akárhogy. Az összes közül garantáltan ez a legdögösebb számuk, ha lehet így fogalmazni. Ha már láttátok a klipet, tudjátok, miről beszélek. Rohadt jól adták elő ezen a koncerten (is), és rohadtul imádom az egészet. Például ott van, amikor Lali átment kvázi szendvicsbe Pitt és Nico között. Meg azért még pont előtte a fiúk kis tánca mindent visz! :D

A Mi corazón-t adták elő rögtön ezután, ezáltal a lassú dalok blokkja miatt volt egy kis idejük pihenni. Annyira imádom ezt a dalt, szerintem az egyik leggyönyörűbb mind közül. És körül írni sem tudom, mennyire oda voltam mindig, amikor előadták valahol. Kár, hogy nem lett amúgy népszerű a dal. Legalábbis annyira nem lett felkapva, mint amennyire megérdemelte volna. Mindegy, legalább létezik, bármikor meg lehet hallgatni, illetve szerencsére többször is felléptek vele. A 2011-es Gran Rex pedig határozottan az egyik kedvencem ezen a téren. Szerintem itt lett előadva ez a dal a legjobban! <3

Már jó pár napja lehet tudni, hogy Dulce és Maite is főszerepet kaptak, és bár nem ugyanabban a szériában, még csak nem is ugyanannál a tévétársaságnál, de hasonló felépítésű történetekben! :) Először is, még június 27-én Dulce aláírta a szerződését az Imagen TV-vel, ezzel maga mögött hagyva a Televisa társaságnál töltött éveit. A Papis Muy Padres című sorozat lényegében három apukáról szól, akik mindig összefutnak az iskola bejáratánál, és olyan kérdésekkel fog foglalkozni a telenovella, mint barátság, a szülő-gyerek kapcsolat, szerelem, konfliktusok és változó társadalmi szerepek. Ebben kapta meg az egyik női főszerepet Dulce, mégpedig Victor González oldalán. A szerződés aláírásáról hoztam fotókat, eléritek a fenti képre kattintva. Amúgy nagyon örülök a főszerepének, bár az is tény, hogy így még kevesebb esély van RBD újraegyesülésre, de ki tudja? Valahogy meg lehet oldani, ha nagyon akarják! :)

Maite pedig maradt a Televisa berkeiben, mondjuk ott is pletykálták, hogy esetleg átmegy máshova, de gondolom, túl csábító volt számára a Papá a Toda Madre női főszerepe. Eduardo Meza, a telenovella producere sikeresen meggyőzte a színésznőt! Július végén lett hivatalosan bejelentve. Kaptunk is egy interjúrészletet Maitéval, aminek a lényegét florerr lefordította nekünk!

• Maite Perroni lesz a női főszereplője a Papá a Toda Madre című Televisa-sorozatnak Sebastian Rulli oldalán.
• Az interjúban Maite kifejti, hogy mennyire szimpatikus neki az új szerepe, hogy mennyire örül annak, hogy újra együtt dolgozhat egy nagyszerű stábbal Benjamin Cann rendezése alatt. Azzal a stábbal, akikkel már a Antes muerta que Lichita forgatásai alatt volt szerencséje együtt dolgozni.
• Sebastian-nal kapcsolatban: "Egy nagyszerű barát, egy kedves jóbarát, akivel most először lesz lehetőségem arra, hogy együtt dolgozhassak, mert nagyon régóta barátok vagyunk és nagyon szeretjük egymást. De SOHASEM szerepeltünk együtt a képernyőkön."
• Reneé lesz a sorozatbeli neve.
• A sorozat arra fog összpontosítani, hogy bemutassa a társadalmi változásokat a hagyományos családszemlélethez képest. Azt kívánja bemutatni, hogyan tud egy dolgozó nő érvényesülni. Illetve hogyan változhat meg a férfi szerepe is a hagyományos felfogáshoz viszonyítva, ahol a férfi/apa a kenyérkereső fél, és a nő/anya otthon van és a háztartással foglalkozik.
• Teljesen gondtalan az élete, amíg meg nem ismerkedik Sebastian Rulli karakterével, akinek meglepő módon van egy kislánya.
• Egy magánvállalkozó, egy olyan nő, akinek nem célja, hogy megházasodjon, hogy gyerekei lehessenek, egy nő, akinek a karrier a mindene. De mindez megváltozik, amikor megismerkedik a Nagy Ő-vel. Találkozások és félreértések várnak a főszereplőkre. Reneé meg fogja tanulni azt, hogyan engedje szabaddá az érzelmeit és mutassa meg a gyengeségeit.
• A zenei karrierjéről: Nem szeretné vegyíteni a színészi és zenei karrierjét, mert a kettőt egymástól teljesen eltérőnek tartja. Hiszen mindkettőben eltérő irányokat képvisel, és úgy érzi, hogy a zenei téren nagyon világos, hogy milyen műfajt képvisel, és nem szeretné azt a színészi karrierjével vegyíteni. Szeretne arra koncentrálni, hogy életet adhasson ennek az új karakternek, és hogy mellette tovább dolgozhasson a soron következő kislemezén, ami készülőben van. Nem szeretné, ha az egyik a másik rovására menne.

Még a hónap elején készült Poncho-val egy interjú, amit most elhoztam nektek, ráadásul florerr bepötyögte nekünk a fordítását, köszönjük neki! Amúgy lesznek még interjúk, amiket a napokban megosztok veletek Alfonso-val kapcsolatban, mivel kaptunk néhány angol nyelvűt, és azokat hála az égnek, én is értem teljes egészében! :D <3

Mesélj egy kicsit nekünk az Elegido (A kiválasztott) c. film forgatásáról!
Poncho: A forgatás 75%-a Mexikóvárosban zajlott, a maradék pedig Spanyolországban, Barcelonában. Ramon Mercader történetét meséli el, egy katalánét, akit az orosz hadsereg képez ki Trockij meggyilkolására. Magyarán ez egy nagyon emblematikus ember története, akinek az életéről nagyon keveset tudunk. De mégis számunkra nagyon ismert Lev Trockij meggyilkolásáért. Ha ismerősöd jön például Mexikóvárosba, az az első, hogy elviszed őt Trockij házába.

Ez egy kevésbé népszerűsített projekted a többihez képest. Volt valami eltérő abban, ahogy ehhez a szerephez viszonyultál?
Poncho: Úgy hiszem, hogy minden egyes projekthez ugyanazzal az elszántsággal, komolysággal kell hozzáállnod, és ugyanazokat az áldozatokat meg kell tenned érte. Illetve nyitottnak kell lenned arra, hogy újra csapatban tudj együtt dolgozni. Ez a technika számomra működik, és igyekszem is így hozzáállni minden egyes munkához. És úgy hiszem, hogy amit Antonio (Chavarrías rendező - szerk.) megpróbált elérni ebben a filmben, az az, hogy meglássuk, ki is volt Ramon Mercader, hogy felépítsük az életét azokból az elemekből, dátumokból, biztos adatokból, amelyek ismertek az életéről. Az adatok nagy részét nem tudom, hogy Antonio honnan szerezte meg, de közel 7 éve szerette volna már vászonra vinni ezt a történetet. Időnként a két elem/adat közötti rész kitöltéséhez Antonio kénytelen volt a képzeletét is használni. Trockij háza is telve volt élettel, trockistákkal, akik New Yorkból, Európából érkeztek. Különösen sok francia érkezett, kanadaiak, észak-amerikaiak. Majdnem olyan volt, mint Bábel tornya, ennyi nemzetiségű színésszel együtt forgatni Mexikóvárosban nagyon érdekes volt. Ha pedig a reklámozásról van szó, akkor igen, lehetőségünk lett volna arra, hogy hagyományosan a mozikban jelenjen meg a film, de a Netflix egy olyan ajánlatot tett, aminek köszönhetően sokkal több embert érhetünk el. És ez volt az első olyan mexikói, spanyol koprodukció, aminek a Netflixen volt a premierje.

Hogyan lehetne kihasználni a Netflix adottságait arra, hogy a mexikói filmipart népszerűsítsük?
Poncho: Először is, legalábbis szerintem, nagyon nehéz összegyűjteni a szükséges finanszírozást és támogatást arra, hogy egy mexikói film elkészülhessen, és ha el tudod készíteni, nagyon nehéz elérni, hogy átlépje azt a határt, ami után már egy sikeres, jövedelmező befektetésnek számít a leforgatása, mindezt a két hetes vetítési idő alatt. Ezek az új platformok lehetővé teszik, hogy a nézők jobban megválogassák, hogy mit néznek, és hogy jobban hozzáférhessenek új történetekhez. És szerintem nekünk is csatlakoznunk kell ehhez a hullámhoz, ami szerintem egy nagyon jó kezdeményezés. Másrészt megemeli a lécet, nemcsak a sorozatok terén, hanem a filmek tekintetében is. Magyarán ez egy nagyon pozitív dolog, ami remélhetőleg a jövőben még több mexikói projekt számára válik majd elérhetővé.

Milyennek látod a mai mexikói filmipart?
Poncho: Úgy hiszem, hogy izgalmas dolgokat készítenek, mindig is nagy volt a választék. Az egyetlen probléma a kevés eladási lehetőségben rejlik, de úgy hiszem, hogy sokféle, változatos kategóriájú mexikói filmből válogathatnak a nézők.

Christopher 2010-ben adta ki debütáló albumát, a Somos-t, azóta zenei téren nem nagyon adott hírt magáról. Ám végre úgy tűnik, a nyakunkon van az új lemeze! Néhány napja, július 24-én vendégeskedett a The Noite talk showban Brazíliában, itt megtekinthető a teljes interjú! Utána tequila pongot játszottak, bár a műsorvezető, Danilo Gentili nem épp szabálykövetően. :D A videó mindent elárul! Emellett élőben akusztikus verzióban először adta elő az egyik dalát, a Revolutionary love-ot! Lent megnézhetitek. Előtte azonban még egy kis albuminfó!

A második albuma címe The Revolution Is Blind, és a jelek szerint nemsokára megjelenik, hiszen mini-turnét is tart a promóció kedvéért Brazíliában. Július 28-30. között három brazil városban is! Ma van az utolsó állomás Belo Horizontéban.

Pár napja kitettem az új kislemez megjelenésének bejelentéséről a hírt, most pedig íme, tegnap megkaptuk a teljes dalt! Ahogy a pár másodperces betekintő alapján sejtettem is, szuper szám lett belőle, érdemes meghallgatni!