Bár a csodálatos Christian Chávez augusztus 7-én ünnepelte 33. születésnapját, úgy gondolom, egy ilyen bejegyzéssel még nem késtem el. Főleg, mivel 8 napon belül vagyok. :D Viccet félretéve, úgy gondoltam, hogy méltóképp "ünnepeljük" Christian "krisztusi korba" lépését, így kiteszem a kedvenc dalomat Christől, ami a 2012-ben élőben rögzített albumán kapott helyet. Egyik örök kedvenc dalom, ráadásul Christian is közreműködött a dal létrejöttében. Remélem, csodásan, nagy boldogságban telt a szülinapja! Ő aztán igazán megérdemli! Plusz infó: nemsokára frissítek még vele kapcsolatban, amolyan utó-szülinapi friss gyanánt! <3

Rocío most szombaton tett közzé egy csodálatos bejegyzést a Facebook oldalán, amiben megható szavait olvashatjuk, melyeket 2 hónapos gyermekéről írt. Lupe még júniusban érkezett meg a színész-énekesnő és szerelme, Milton Cámara életébe, ami így teljesen megváltozott. Természetesen jó értelemben! <3

A napok Lupéval

Párhuzamos időben élek. Nem tudom, milyen nap van, és az éjszakáim már nem a mély alvásról szólnak. Másfél hónapja a testemet egy kis majoméhoz csatoltam. Számomra ez valami teljesen állatias. Ösztönös. Anyának lenni olyan természetes és élettel teli is.

A lány, akinek egzisztenciális válsága volt, eltűnik a szemében és az érzéseimben. És talán ritkán írok erről, de ezt teljes mértékben magam mögött hagytam. Sosem gondoltam, hogy a lányom (őrület kimondani: "a lányom) jön megtanítani mindarra, ami lényeges.

Tanújának lenni az első mosolyának, az első pillanatának, amikor felveszi a kapcsolatot a körülötte lévő világgal. Látni, ahogy minden nap változik és felfedezi saját magát. Tényleg úgy érzem, felismer és szüksége van rám. A kétségbeesése az ételért, amit csak én adhatok neki, ennyire szerencsés vagyok. Ez egy új élet. Szó szerint. Ő és az élete a semmiből.

Kiváltságos vagyok, hogy elkísérhetem őt. És igazán boldog, hogy láthatom növekedni. Minden, amit mondok, betűszerinti. Olyan boldogan alszom mellette és kelek fel hajnali 3-kor. Látni az arcát és azt, ahogy a szemeivel engem néz.

Ez annyira egyedi. Másfél hónapja minden nap új érzéseket tapasztalok meg. Sosem éreztem még ilyet. És a gondolatok? Szálldosnak. Repülnek, amikor érzem az illatát, amikor megfogom a kis kezeit, amikor éneklünk neki egy dalt, és ragaszkodik a mellkasomhoz, miközben hallgatja a hangom. Amikor látom a csodálkozó tekintetét. Amikor alszik. Ez a béke.

Az univerzum tiszta szeretetéről beszélek. A legkülönlegesebbről és egyedibbről. Elvonatkoztatva minden abszurditástól. Szó szerint. Amikor gyereked van, a szeretet minden kifejezése szó szerintivé válik.

Pár nap késéssel ugyan, de meghoztam a Maite új dalához készült videóklipet. Ahogy azt beharangozták a BTS felvételben, valóban szexi lett a kisfilm. Nektek hogy tetszik?

Most nem kellett heteket várnotok az újabb kérdésre. Most ismételten az RBD együttesen van a sor, ezúttal pedig nem szólókat vetek össze, hanem két közös számot. Ráadásul egy különleges akusztikus fellépés keretein belül hangzott el mindkettő, így hangzásvilágban is eltérnek az eredeti verziójuktól. Gondoltam, kicsit térjünk el a megszokottól, akusztikus videókat még amúgy sem vetettem össze. Imádom ezt a mini-koncertet, remélem, nektek is tetszeni fog. Nem ez lesz az egyetlen kör, hogy az ott elhangzott dalokat állítom majd szembe egymással. Erre így elöljáróban szerettem volna felhívni a figyelmet. :D Nos, nagyon kíváncsian várom a véleményeteket a videók megnézése után!

Már nagyon rég nem írtam le nektek a saját véleményem a blokkokról, amikről mindig kérdéseket teszek fel nektek. Jó, az is közrejátszik ebben, hogy lényegesen ritkábban van/volt közvélemény-kutatás mostanában. Most viszont rájöttem, hogy már épp ideje az orrotokra kötnöm a személyes kedvenceim, hiszen mindig hármasával írom le nektek a véleményem, ezen a számon pedig jócskán túl vagyunk. Nos, íme...

Nuestro Amor vagy Tras De Mí?
Mindkét dalt imádom - meglepő, mi? :D -, de ha nagyon muszáj, tudok választani. Főleg így van könnyebb dolgom, hogy koncertfelvételeket kell elemeznem. Igen, a Nuestro Amor letisztultabb volt, szó szerint és képletesen is. Csodásan szólt minden egyes hang, ami a torkukon kijött, plusz hangulatában is úgy tűnhetett, hogy nagyon "egyben van a csapat". Ezzel szemben a Tras De Mí kissé talán kaotikusnak hat a néző és hallgató számára. A hangok sem feltétlenül jönnek ki mindig ezen a 2006-os Walmart Soundcheck felvételen...és mégis! Olyan bulihangulatot csináltak. Ráadásul ott vannak ezek az apróságok: a dobos zenélés közben ugrál, Poncho együtt táncol a gitárossal, Christopher feldobja a mikrofont és még sorolhatnám. Arról nem is beszélve, hogy ők is mennyire élvezik a bulizást éneklés közben. És igen, úgy tűnhet, nem foglalkoznak annyira egymással, mint a Nuestro Amorban, de ez egyáltalán nem igaz. Figyelik egymást, reagálnak is, egymásra nevetnek-pillantanak-mosolyognak állandóan. Szóval most emiatt muszáj erre letennem a voksomat! De természetesen imádom mindkettőt.

Wake Me Up vagy Diamonds?
Muszáj így az elején tisztába tennem a dolgot. Milliószor jobban szeretem a Wake Me Up című számot. Csodálatos, nem lehet betelni vele. Azzal sem, ahogy Lali előadja. Rihannának nem vagyok a rajongója - finoman fogalmaztam -, a zenéjét is csak ritkán hallgatom. Viszont a Diamonds nálam a favorit, több szempontot tekintve. És mivel mindkettőt remekül énekelte Lali, így nem ez alapján döntöttem. Egyszerűen szerintem ez a dal úgymond "nehezebb", több benne a mélység meg a magasság, de mindkettőt tökéletesen énekelte meg! Plusz talán ehhez a dalhoz több eszköztárat kellett bevetnie, részben emiatt is. Például a rekesztései eszméletlenek voltak. A dobolás csak hab a tortán, elképesztően látványos lett ezáltal a produkció. Nálam nem is kérdés...ettől még WMU forever (egyik legszebb dal)! <3

Para Qué vagy Ya No?
Mindkét RBD-s csajszit imádom. Ez gondolom, nyilvánvaló, tekintve az oldal témáját, de egyszerűen muszáj külön felhívnom rá mindenki figyelmét, hogy a különleges hangszínük miatt mindketten előkelő helyen állnak a kedvenceim listán. Azonnal beszippantott a hangjuk, első hallásra. Ez a két szólódaluk pedig eleve nagy favoritom, így nem volt egyszerű dönteni...vagy talán egy picit mégis. És ennek semmi köze ahhoz, hogy Anahí egy kicsit régebben belopta magát a szívembe, mint Dulce. Mindössze arról van szó, hogy ahogy azt már párszor leírtam, rock-őrült vagyok! A Para Qué pedig egyszerűen tökéletesen vegyíti a csodás rock műfajt a popos beütéssel. Ezt az apróságot nem találom Dul szólójában. Persze azt is imádom, de ha már egyszer ráakadtam a számomra TÖKÉLETES számra és nem mellékesen hangulatában is szerintem erőteljesebb produkcióra, akkor mit lehet tenni? Ahogy a koncert közönsége üvölt és énekli vele, borzongató! <3 Na meg Anahí hangja külön kategória! Ettől még Dulcét is rongyosra szoktam hallgatni/nézni, hiszen a Premios Juventud díjátadón brillírozott, ahogy mindig.